Korzika

A Korzikai Alkotmány volt az újor első független, nemzeti alkotmánya, ami a felvilágosodás elvei szerinti demokráciát hozott létre, és noha kevésbé ismert, előfutára volt az USA 1777-ben, és Lengyelország 1791-ben elfogadott alkotmányának. A létrejövő liberális politikai rendszer a maga idejében egyedi volt, a történelemben elsőként szavazójogot biztosított a nőknek.

Bonaparte Napóleon 1769. augusztus 15-én Korzikán született, Ajaccio városában.

Az I. világháborúban, a francia hadseregben 50 ezer korzikai katona harcolt a nyugati fronton a német hadsereg ellen. A háború alatt Korzikát a franciák egyfajta fogolytáborként használták. Mivel rengeteg német katona esett fogságba, ezért sokukat citadellákban, kolostorokban, sőt csűrökben és pajtákban őrizték. De nemcsak németek, hanem rendkívül nagy számban magyarok is raboskodtak Korzikán, akiket a doberdói fronton fogtak el

Korzikai nyelv. A korzikai nyelv vagy korz nyelv újlatin nyelvváltozat, a déli újlatin nyelvek közé sorolják. Nyelvtörténetileg átmenetet képez a olasz nyelv, azon belül is Toszkána dialektusa (sokan toszkán aldialektusnak tekintik), valamint a szárd nyelv között. Napóleon is korzikai anyanyelvű volt. A családjával, rokonaival és korzikai barátaival is folyton korzikai nyelven beszélt. Szent Ilonán töltött évei során egy Cipriani nevű korzikai inas szolgált mellette. Feljegyezték, hogy vacsoránál Napóleon és Cipriani korzikaiul beszélnek egymással, amelyet az angol fogva tartók nem értenek, s a társaságban levő franciák sem tudtak kiigazodni rajta.

Fesch-gyűjtemény. A Ajaccio központjában található múzeumot I. Napóleon nagybátyja, Joseph Fesch (Franciaország hercege 1807-től) alapította. A 19. századi klasszicista épületben berendezett múzeumban mintegy másfélezer remekmű található. Az alapító, a Napóleonnal is rokonságban álló Joseph Fesch bíboros (1763-1839) korának egyik legbuzgóbb műgyűjtője volt, 76 évesen bekövetkezett haláláig 17 757 műkincset halmozott fel, a valaha is létező legnagyobb magán műgyűjteményt hozva létre.

Paghjella éneklés. A szardíniaihoz hasonló, férfiak által előadott a capella éneklés. Jellemzője, hogy mindig három szólamból áll: a fődallamot éneklő segundá-ból, a kísérő u bassu-ból és a legmagasabb díszítőszólamból, a terza-ból. Érdekessége a paghjellának, hogy egyszerre szakrális és szekuláris: ugyanúgy és ugyanazt énekelhetik egy liturgia részeként, mint a sarki bárban vagy kint a földeken. Leghíresebb művelője napjainkban az A Filetta. Az UNESCO Világörökség része.

Olyannyira fontos a korzikaiaknak jellegzetes zenéjük, hogy himnuszuknak – amelyet a legtöbb népzenei koncert végén el is énekelnek – egy olyan vallásos tartalmú dalt választottak, amelyet a rövid életű független Korzika Francis de Geronimo nevű zeneszerzője alkotott 1675-ben. Természetesen ezt a dalt (címe: Diu vi Salvi Regina) is a korzikai polifonikus stílusban éneklik ma is.

Vaddisznó, Malacka, A Kis Malac, Disznó Korzika

Vadmalacok. Korzikán bőven terem a gesztenye, így nem csoda, hogy a vaddisznó is jóllakik. Gyakran kondányi vadmalacok bukkannak fel úton-útfélen. Az állatok teljes nyugalommal korzóznak az autóutakon, már-már sértésnek veszik, ha valaki letessékeli őket. A húsuk rendkívül ízletes, így előbb vagy utóbb zamatos sonkák, kolbászok és terrinek lesznek belőlük.

Sajtok. Egy bizonyos báránysajtnak, a Brocciu-nak szezonja októbertől májusig tart. Ekkor ugyanis az állatok által elfogyasztott hegyi növények és a gesztenye miatt sokkal zamatosabb lesz, mint az év más részeiben. A sajt és túró között átmenetet képező tejtermék egyszerre kissé édes és sós. Levesekben és főtt, sült ételekben egyaránt előfordul, de mentával vegyítve még a reggeli tojásrántottában is jelen van. A másik nagy kedvenc a Brin d’ Amour, egy kecskesajt, amiről úgy tartják, aki megízleli, az egy falatnyi szerelmet vesz magához. A rusztikus sajtroládokat szárított rozmaringba hempergetik, áfonyával, vörös borssal ízesítik.