Szentendrei-sziget

A Szentendrei-sziget lehetne akár a fővárosiak és környékbeliek elsőszámú piknikező-, kirándulóhelye, de a „nagy nevek” árnyékában némileg mostoha szerep jut neki. Pedig szinte összenőtt Budapesttel, mégis viszonylag kevesen választják kirándulási programként, főleg ősszel. Cikkünkben és videónkban mutatunk pár látnivalót, amiért bármely évszakban érdemes ellátogatni ide.

A címben is szereplő „Irány Horány” mondást talán mindenki ismeri. Valójában nem is egyfajta úti célt jelöl ki, sokkal inkább egy metafora, egy gyors kiruccanást, a nyüzsgő, néha nyomasztó Budapestből való kiszabadulást, a természetben történő kikapcsolódást jelenti. Mi sem magára Horányra voltunk kíváncsiak így ősszel – aminek leginkább a strandja kedvelt nyáron –, hanem a szigetre és látnivalóira.


A Szentendrei-sziget a Dunakanyar egyik legszebb része, az Árpád korban a Rosd nemzetség birtoka volt ezért Rosd-szigetnek is nevezték. A környék népszerűsége ellenére is megőrizte nyugalmát és békéjét. A körülötte elhelyezkedő felkapottabb helyek, mint a névadó Szentendre, a Dunakanyar és annak természeti adottságai, települései, köztük a Visegrádi várral, vagy épp Esztergom is elvonják róla a turisták figyelmét. A szigeten található négy település – Kisoroszi, Tahitótfalu, Szigetmonostor, Pócsmegyer – viszont egyre több új betelepülőt vonz, nem véletlenül.


Inkább ne gyalog

Ugyan közelsége miatt olyan, mintha Budapest része lenne, mégsem ajánljuk gyalogos túrákra, aminek több oka is van. Egyrészt a mérete miatt – 56 km2 – elég időigényes lenne bejárni. Másrészt furcsamód, nem is igazán gyalogtúrázó párti. Utóbbit főként az indokolja, hogy itt található Budapest és a közeli települések legfőbb ivóvízbázisa, parti szűrési kutjai napi 600 000 köbméter kiváló minőségű ivóvizet szolgáltatnak, amit viszonylag szigorúan őriznek is. Ez azzal is jár, hogy nem sétálhatunk, túrázhatunk bármerre a szigeten, még a helyieknek is külön tájékoztatót biztosítanak a víz bázis védelme érdekében. Viszont autós kiránduláshoz, kerékpáros túrázáshoz, vagy a kettő kombinációjához nagyszerű bármely évszakban.

A legtöbben, hozzánk hasonlóan, valószínűleg Szentendre felől közelítenek, azután vagy itt kelnek át a komppal, vagy tovább mennek Tahitótfaluig és a hídon jutnak át. Híd csak ez az egy van, de kompos lehetőség több is, a sziget mindkét oldalán. A komptól csak 2 percnyi távolságra van Szigetmonostoron a Vízbe fúltak kopjafája. Az idilli környezet legnagyobb veszélye mindig is a víz volt. Ambivalens helyzet, hogy a Duna, ami annyi szépséget, élményt, boldogságot nyújt a helyieknek tragédiák okozója is. 1865. április 6-án a szentendrei szőlőkből hazatérő emberek 45-en zsúfolódtak fel egy ladikra, hogy átkeljenek vele a folyón. Nem sokkal az indulás után azonban a ladik felborult és 31-en vesztették életüket, hatalmas csapást mérve a falu akkor még sokkal kisebb számú lakosságára. Az emlékezés mellett ez a kopjafa erre a veszélyre is figyelmeztet.


Áprily Lajos verse nem véletlenül idézi meg a római kort. A rómaiak idejében 6000 kilométernyi szárazföldi (limes) és folyóparti (ripa) határvédelmi létesítmény óvta a birodalmat, melynek magyarországi szakasza a Duna mentén húzódott. Ennek köszönhetően mind a szárazföldön, mind a szigeten is fellelhetőek őrtorony vagy erődítmény romok, gyakran a mai kompátkelők közelében. Később, 1214-ben Tiburc ispán a község helyén egy bencés kolostort alapított, amely ma már nem található meg, de a település elnevezését meghatározta. Előbb Tiburcmonostor, majd Monostor végül Szigetmonostor lett.


Talán, ha valóban több turista járna erre, akkor még többet ki lehetne hozni az egyébként remek ötletből, amit a helyi Faluszépészeti Egylet és az önkormányzat valósított meg. A Madárbarát Park az őshonos fákat, cserjéket mutatja be és madaraknak nyújt otthont, valamint arra is számos ötletet ad, hogyan tudjuk saját otthonunkban segíteni a kisállatokat. A községgel összenőtt Horány nyáron népszerű, sokan keresik fel strandját, sétálnak a leginkább nyaralótelepülésre emlékeztető, nyugalmat árasztó utcákon. Ezt ősszel vagy télen sem érdemes kihagyni. Van valami különös varázsa az ilyen helyeknek a turista szezonon kívül, amit mi a Balaton környékén is imádunk.

Összenő, ami összetartozik

Willy Brandt híressé vált mondata itt kétszeresen is igaz, mert ahogy Szigetmonostor és Horány, úgy Pócsmegyer és Surány is eggyé vált. Pócsmegyer a többi településhez hasonlóan nagyrészt megőrizte halászfalu jellegét, még ha nem is annyira halászattal, mint inkább hajók vontatásával keresték is a kenyerüket, legalábbis az 1700-as években már bizonyosan. Az utcákat járva és a tornácos házak udvarára be-bekukkantva érdemes kicsit elmerengeni azon, milyen is lehetett az itt élők élete. A református egyház mindig is erős volt a szigeten, csodás kis templomok is bizonyítják ezt. Jó példa erre a Duna partján 1788-ban épített Református templom is, amit 1818-ban megnagyobbítottak, tornyát is ekkor emelték. Igazi kis gyöngyszem kívül-belül egyaránt. 1848-ig a gróf Eszterházy család volt a földesura, ennek egyik emléke az Eszterházy-Bercelly kúria.

Autóval az egyes települések és látnivalók gyorsan elérhetőek, egy nap alatt is kényelmesen bejárhatjuk így a szigetet hosszabb-rövidebb pihenőket tartva, de kerékpárral is élmény itt kalandozni. Már csak azért is, mert autóval 1-2 apró kivételtől eltekintve nem hajthatunk fel a töltésekre, viszont bicajozni több helyen is remekül lehet. Kocsival inkább a belső területeken térhetünk le a főútról, de ehhez jobb egy kicsit nagyobb hasmagasság – mi például egy Suzuki S-CROSS-szal mentünk – és esetenként az összkerékhajtás, pláne esősebb időben vagy télen.

Tahitótfalu az egyetlen község a szigeten, amely a partra is „átlóg”. 

A Tahi rész a Duna parton egy ideig a névadó Tahi családé volt, míg Tótfalu részét már Thotfalw alakban írva említik az iratok 1447-ben, talán az ide települt tót földművelő telepesek miatt, de más kutatás szerint a Toldfalu elnevezést idegen eredetű papok Todfalunak, majd Tótfalunak írták. A két falu 1980-ban egyesült egymással. Az egyház itt is fontos szerepet játszott, kezdetben a református és katolikus, majd később a baptista közösség is. Ahogy említettük, az egyetlen híd itt található. Érdekesség, hogy az akkor még Almásy-hídnak nevezett átkelő használatáért korábban fizetni kellett. A gyalogosoknak 2 fillérért, a kocsiknak, szekereknek 10-20 fillérért lehetett átkelni rajta. A nem helybelieknek dupla hídpénzt kellett fizetni. Tahitótfalu a kiváló termelői piacáról is ismert, a piac márciustól december közepéig zöldségekkel, gyümölcsökkel, füstölt árukkal, süteményekkel, lekvárokkal, mézzel, és szörpökkel várja a látogatókat, míg a nyári időszakban az Eperfesztivál népsége.

Körbeölel a kékség

Ha kevés az időnk és nem fér bele mindaz, amit eddig ajánlottunk, akkor a Szigetcsúcsot válasszuk. Amellett, hogy már a községre is két oldalról fölénk boruló fasor között érkezhetünk, maga a település is bájos. A hajóállomáshoz vezető kis út mentén található Faluházak jól illusztrálják az itteni életet. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a dunabogdányi vagy a Verőce felé eső partszakaszon forgatták a Szeleburdi vakáció című filmvígjáték hajós jeleneteit, azzal viszont vélhetően mindenki egyetért, hogy a Kisoroszi Szigetcsúcs mesés hely. Már csak azért is, mert a parkolóban hagyott autótól sétálva –, ami nyáron fizetős, de októberben nem volt az – a kidőlt ártéri fák, a sűrű és valószerűtlenül zöld füves részek olyan környezetet varázsolnak körénk, mintha egy mesevilág díszletei lennének, és azt lessük, mikor bukkan fel egy kobold. A csúcsra kiérve körbeölel a kékség, miközben baloldalt, fent a hegytetőn a Visegrádi-vár, míg a jobboldalt Nagymaros templomtornyai magasodnak. Mi pedig állunk a Duna „közepén” és nem tudunk betelni a látvánnyal. Ha pedig valaki leánykérést tervez, akkor alacsony vízállásnál naplementekor ennél jobb helyet keveset találhat!


Ilusztráció:Magyar Suzuki Zrt

Fotó: Gábor Gyula